Szent Anna és Szent Joakim a Boldogságos Szűz Mária szülei voltak, akiknek a keresztény naptár szerint július 26-án van az ünnepe. Érdekes módon a Szentírásban nem találkozhatunk a nevükkel, egy a 2. században keletkezett ókeresztény irat említi csak őket, az úgynevezett Jakab-ősevangélium. Szent Anna a nagymamák, az özvegyek, a jegyesek, a háziasszonyok, a gyermeket váró asszonyok, a szabók, a molnárok, a cselédek és a csipkeverők égi pártfogója. Attribútumai a liliomszár, a könyv és a karján ülő vagy mellette álló kis Mária.

Szent Anna tiszteletének a Muravidéken is több értékes nyomára bukkanhatunk. Lendva fölött a Szentháromság kápolnánál őrködik Szent Anna és Mária. Ez vidékünk egyik legbecsesebb köztéri szakrális szobra. Vitatott, hogy a 18. vagy a 19. században keletkezett-e. Az alkotás igen tehetséges mesterről árulkodik, aki el mert szakadni a művészeti közhelyektől, és egy egyedi, karakteres alkotást hagyott hátra. A szobor a késő barokk stílusjegyeit viseli magán. Szent Anna és a kis Mária bájos arccal, lágy drapériákba burkolva jelennek meg előttünk, egyszerű és szeretetteljes formában, mentesen minden túlzástól és pátosztól.

A szobor fenntartására 1845-ben tett alapítványt Tarnóczy Antalné Gyurka Anna, császári és királyi kapitány özvegye. Szent Anna és Mária szobra az évszázadok viharait átélte ugyan, de a modern kor vandalizmusát alig. 2002-ben egy mámoros éjjelen úgy megdobálták a szobrot kővel, hogy az rendkívüli mértékben megrongálódott. Mária feje letört és eltűnt. A szobrot a Lendvai Galéria és Múzeum restauráltatta 2005-ben olyan példaértékűen, hogy a helyreállított alkotás a múzeum „Lendva-vidék szakrális emlékei” című állandó kiállításán kapott helyet, az eredeti helyére pedig annak hajszálpontos műkő másolata került.

Jelenleg a szobron semmilyen felirat és évszám sincs.

Forrás: Kő kövön maradjon!