Egyesek szerint a kapornaki forrás már a törökök idejében is csörgedezett. A forrás vize 12°C-os. Folyása soha sem apadt el, és nem is fagyot be, ahogy a patak sem, amelybe a forrás beleszalad. A kútját 150-200 évvel ezelőtt a kapornaki Lacó család építette téglából. Teteje púpos volt, a belseje köralakban volt kirakva. A folyásnál jobbról és balról tölgyfa pallók voltak. A falubeliek és a környékbeliek a vizet fogyasztásra, főzésre, mosogatásra használták, és rendszerint fekete korsóban hordták haza. A kutat két-három évente tisztítani is kellett. Ezt általában Laczó Géza és Lukács Péter végezte. Helyi szokás is kötődött a kapornaki forráshoz: a fiatalok Szilveszterkor a forráshoz bokrétát akasztottak, közben daloltak és boldog újévet kívántak. A bokréta egész éven át a kút felett lógott.

A kapornaki forrás vizét ma is fogyasztják, illetve hordják a helyiek és idegenek is. A helyiek hisznek abban, hogy aki a forrás vizét issza, az hosszú kort ér meg.

A kutat 2004-ben Hodos Község átépíttette, kissé megemelték és mosottkő- burkolat került rá. A kút újbóli felújítását 2014-ben a Hodos Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség karolta fel. Rusztikusabb, a hagyományokhoz és a vidékhez illő régi, 1820-ból való téglaburkolattal építették ki. A kúthoz vezető főútra táblát helyeztek el, illetve a kút mellé a forrás történetét és a legendához kapcsolódó szimbólumokat viselő faragott táblát állítottak. A forrás mellett felállított táblát a zalabaksai Horváth Ottó készítette.