A Szapáry család régi magyar nemesi család. Nevét Veszprém vármegye Szápár nevű településéről vette. Első ismert ősét, Györgyöt egy 1550-es oklevél említi. István nevű fiától származó András az 1620-as években Győr vármegye alispánja, egyben koronaőr volt. Andrásnak két fia született, a nagyobbik, Péter alapozta meg a család vagyonát és tekintélyét. Fiatalon többször is harcolt a törökökkel, majd 1657-ben fogságba esett, négy évig raboskodott. Később a rabságból kiváltotta magát, majd hazatért, s Moson vármegye alispánja, majd követe lett. 1681-ben alországbíróvá választották, majd 1690-ben bárói rangot, emellett Mura-Szombat örökös ura címet kapta meg. Két fia 1722-ben grófi rangra emelkedett.

A Szapáry család kápolnája a muraszombati temetőben áll. A kápolna körüli a család több tagjának a sírja található. A sírok omladozóban vannak.

Szapáry Antal sírja

Szapáry Antal (1802–1883) barátja volt Széchenyinek, majd Batthyány Lajosnak. Részt vett a sorsdöntő országgyűléseken, liberális ellenzéki főrendként. Vas megye 1845. novemberi közgyűlésén főispáni helytartó lett, majd megyei táblabíró. Az 1848-as forradalom és szabadságharc elején, annak  jelöltette magát képviselőnek a muraszombati járásban. Aktívan politizált Kossuth alatt, és ő volt az, aki békés megoldást szeretett volna elérni Jellasiccsal. A bán elutasította, a harc elkerülhetetlenné vált. Szapáry részt vett a sukorói haditanácson, majd a pákozdi csatában. Ő volt az, aki aláírta a bánnal megkötött fegyverszüneti szerződést. Érdemeiért honvéd őrnaggyá léptette elő Görgey Artúr. A forradalom bukása után üldözték. Szapáry a kiegyezés után visszatért a közéletbe, országos karriert futott be. (forrás: Vaol.hu)