Mártonhely (Martjanci) közepén, az egykori piactéren áll a külsejében szinte érintetlen, belülről freskókkal gazdagon díszített középkori plébániatemplom.

A falu nevét elsőként 1365-ben említik, s mivel az elnevezés – Mártonhely – a templom védőszentjétől ered, ekkor már állnia kellett egy templomnak. A mai templom azonban a 14. század végén épült fel, egy építési periódusban, s ugyanakkor készült a belső festése is. A freskók között található felirat szerint a templom 1392-ben készült el, Erasmus plébános idején, és építőmestere Aquila János volt, aki – bizonyára tanítványaival közösen – a templom kifestését is készítette. Az épület viszonylag sértetlenül vészelte át az elmúlt századokat, a 17. században protestánsok kezén volt, de a század végére már ismét katolikus. Hajója ekkor még kazettás mennyezettel fedett, boltozata csak a 18. század elején készült el. Már a korai egyházlátogatások is említést tesznek falképekről, a 19. század második felében pedig már Stornó Ferenc is készített itt másolatokat. A festmények között az apostolok és a női szentek mellett kiemelt helyet kap a Szent Márton életét bemutató sorozat; de a képek között feltűnik az építtető Erasmus plébános, sőt maga az építő- és festőmester, a radkersburgi Aquila János is. A templom különlegessége, hogy az országúttal ellentétes oldalon lévő külső falát egy hatalmas Szent Kristóf, vállán a kis Jézussal freskó díszíti. 1925-től gyakorlatig folyamatosan több ütemben napirenden volt az épület helyreállítása és a freskók restaurálása, 1992-ig el is készült, s ma teljes pompájában csodálható ez a gótikus ékszerdoboz.