Ráth N. János 1848-49-es honvédszázados 1827. május 7-én Pécsett született, és a keresztelési anyakönyvébe Joannes Nep[omuk] Stanislaus Rath néven jegyezték be. 1848. március 15-én éppen Pesten tartózkodott, így szemtanúja volt a forradalomnak, a Nemzeti Múzeumnál tartott népgyűlésnek és a politikai fogoly, Táncsics Mihály kiszabadításának.

1848-ban önkéntesként jelentkezett a honvédseregbe, és részt vett a Jellasics elleni harcokban. A csata után kinevezték az Egerben alakuló 26. honvédzászlóalj alhadnagyának. Ettől kezdve az északi mozgó hadsereg  tisztjeként, századosi rangig emelkedve küzdötte végig a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. 1850-ben Ráth Jánost is utolérte a megtorlás: büntetésül besorozták a császári seregbe és közlegényként szolgált mintegy három esztendeig. Ráth haláláig őrizte – és 1890. március 15-én Alsólendván nyilvánosan is bemutatta – a 26. honvédzászlóalj Világosnál széttépett zászlajának egyik foszlányát.

A szabadságharc után építőiparosként is tevékenykedett, így került kapcsolatba Alsólendvával. 1859-ben a helybeli templom belsejét javította, akkor ismerkedett meg Pöszér Ferenc városbíró Mónika nevű lányával, akivel később házasságot kötött. Felesége halála után, 1899-ben fiához költözött, így 1912-ben nem Alsólendván halt meg. Földi maradványai mégis a lendvahegyi Szentháromsági temetőben leltek örök nyugalomra.

Forrás:  www.e-kompetencia.si