Bellosics Bálint a Hetés egyik első néprajzkutatója és pedagógus volt. A róla készült bronzszobrot, Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását a Makovecz-kultúrpalota melletti sétányon helyezték el. A szobor avatására 2013. október 10-én, Bellosics  születésnapján került sor. A művet Halász Albert, a lendvai magyar önkormányzat elnöke és Somos László, Bellosics dédunokája leplezte le.

A szobrász a portrét Bellosicsról készült fényképek szintéziséből alkotta meg. A szobor alapzatán csupán alapvető adatok találhatók Bellosicsról, ám látható rajta egy ún. QR kód, aminek segítségével okostelefonnal vagy más elektronikus eszközzel megnyithatjuk a róla készült honlapot, ahol bővebb információ található. Ez az első ilyen kóddal ellátott szobor Lendván.

Bellosics Bálint (1867-1916)

Bellosics Bálint életének egy rövid idejét töltötte a történelmi Alsólendván. A szomszédos Rédicsen született 1867. október 10-én, szülei a közeli nyakasházi birtokon gazdálkodtak, ám amikor Bellosics Bálint alig öt-hat éves volt, Lendvára, az akkori Alsólendvára költöztek. Anyja, Péntek, azaz Petek Karolina Felsőlendván, a mai szlovéniai Gradon született, apja Csendlakon, azaz a mai Tišinán élt. Gyökerei tehát két nemzetből eredtek, ami munkásságára is hatott.

Iskolái befejezése után a vidéken szeretett volna maradni, de Bajára nevezték ki tanárrá, ott családot alapított, majd a Bajai Tanítóképző Főiskola igazgatója lett. Pedagógusként is jelentős munkásságot fejtett ki, ő alapította az első magyar népfőiskolákat. Szakmája mellett mindvégig a néprajzzal is foglalkozott, kutatta Baja környékének néprajzát, az ottani délszláv és német kisebbségeket. 1916. január 15-én, 49 évesen távozott az élők sorából.