Lendván, a belváros fölött magasodik az alsólendvai vár hófehér falú, „L” alakú épülete. A  vár a városnak és a vidékének, de a szlovéniai magyarságnak is az egyik legfontosabb jelképe.

A lendvai hegytetőn már a 12. században is erődítmény állt, ám ez a tatárjárás idején elpusztult, az utána épült kővár a német származású Hahót nemzetség birtoka lett, akik később felvették a Bánffy nevet, és egészen kihalásukig, a XVII. századig a környék legbefolyásosabb dinasztiájává váltak. Az alsólendvai Bánffy család több mint három évszázadon keresztül a legtekintélyesebb magyarországi főúri családok sorába tartozott. Több ízben horvát–dalmát és szlavón bánok, Zala vármegye főispánjai, királyi pohárnokmesterek, asztalnokmesterek, ajtónállómesterek, főlovászmesterek, tárnokmesterek és országbírók voltak. A legmagasabb méltóságot a Magyar Királyság hatalmi hierarchiájában a családfán Bánffy János érte el, akit Szapolyai János magyar király 1534-ben nádorrá nevezett ki.

Az alsólendvai Bánffy családnak és vele párhuzamosan a városnak erőteljes fölemelkedése a 15. században is folytatódott. Bánffy Miklós lelkes híve volt Mátyás királynak, aki 1480. augusztus 28-án maga is járt Alsólendván.

A mohácsi csatát követő időszakban vidékünket is egyre jobban veszélyeztette a török, és Kanizsa 1600. évi elfoglalása után Alsólendva várának még fontosabb szerep jutott. A 16. század végén és a 17. század elején a várost és a várat a törökök több ízben ostromolták, a 1603-as török támadás volt a legerőteljesebb. Az erődöt ekkor nyolcszáz főnyi katonaság védte tizenkét ágyú segítségével, a város határában pedig ötszáz lovas és gyalogos várta a támadókat. A védelem fontos részét képezte a mai Szentháromság kápolna helyén álló kisebb erődítmény is, ahol nyolcvan fegyveres állomásozott. Fontos hangsúlyozni, hogy az alsólendvai vár sosem került török kézre.

1645-ben kihalt a tulajdonos Bánffy-család, majd egy rövid Nádasdy időszak után az Esterházy családé lett a birtok. Az Esterházyak az adományként kapott várakat I. Lipót király iránti hálából “L” alakba kívánták átépíteni, ami a XVIII. század elején a lendvai vár esetében – a bástyarendszer felújításával együtt – be is következett. Így alakult ki a ma is látható barokk stílusú várkastély.

A várban oktatási intézmény is működött, mégpedig 1872-től 1896-ig, amikor a polgári iskola új épülete megnyitotta kapuit. A vár épületét a jugoszláv hadsereg a Trianon utáni időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után ismét általános iskola működött benne. 1973 óta a várkastély a Lendvai Galéria és Múzeum intézménynek nyújt méltó helyet.

Az alsólendvai vár legendája

A lendvai vár kapitányának volt egy leánya, akibe szerelmes volt Hadik Mihály. Hadik vetélytársa egy török ifjú volt, akivel párbajra ment a lány kegyeiért. Miközben a réten viaskodtak,  a leány a vár ablakából nézte őket. Egyszer csak látja, hogy az ifjak közül az egyik elesik. A leány azt hitte, hogy Hadik esett el – azonban nem Hadik, hanem a török maradt vesztes -, ezért nem akart tovább élni s kiugrott a vár ablakából. Azonnal meghalt. Az ablakot, amelyiken a leány kiugrott, a vár kapitánya befalazta, s kívül egy Mária képet festett, amely egészen fekete volt, s ezért fekete Máriának nevezték. Az ablakot pedig sötét ablaknak.

A Fekete Mária szentkép meglétét a lendvai várban nem csak a legenda őrizte meg, hanem Esterházy Pál 1696-ban megjelent, Mária-kegyhelyekről szóló könyve is említést tesz róla. Az említett írás úgy tudja, hogy a néhai Bánffy család alsólendvai vára 1686-ban leégett, de a várkápolna és benne a Mária-kép sértetlen maradt. A második világháború alatt készült fényképeken még világosan látható a vakablak Szűz Mária képével, de az 1960-as évek fotóin már nem észlelhető. Alsólendva Patrónáját befalazták. A kép a pálos rendhez kötődő úgynevezett Fekete Mária kegykép másolata lehetett, ami azért is valószínű, mivel a Bánffyak nagylelkű támogatói voltak a pálosoknak.

Az idők folyamán az alsólendvai vár a rendeltetésének nem megfelelő használat miatt, illetve a szakszerűtlen átalakítások következtében számos értékét, így a kápolnáját és az azt borító freskóit is örökre elveszítette. A legutóbbi átgondolatlan felújítási kísérletkor a még megmaradt bástyarendszer szörnyen megrongálódott.

A múzeum és galéria

1973 óta működik a Lendvai Galéria és Múzeum a vár falai között. A vár állandó történelmi kiállítása a török veszedelem idején az Európa védőbástyáit képező várak történetét mutatja be.

A néprajzi kiállítás a muravidéki magyarság kulturális örökségét, a hetési népi textíliákat mutatják be. Gazdagon díszített festett bútorok, szekrények, lócák szemléltetik a Lendva-vidéki mesterek tehetségét. A tájékoztató szövegeket magyarul is olvashatjuk.

A késő bronzkori Oloris régészeti kiállítás nevét a Lendva melletti Alsólakoshoz közeli település latin nevéről kapta. Az olorisi leletek között legtöbb az agyagtárgy. Ez a kiállítás szemmel láthatóan még a hetvenes-nyolcvanas évek terméke.

Lendva híres szülötte Zala György szobrászművész. Emlékszobájában számos köztéri szobra megtekinthető kicsiben. A földszinten megtekinthető a Gálics-féle képzőművészeti és lepkegyűjtemény is. A lepkegyűjtemény, amelyben közel 400 db lepke látható a világ számos tájáról, a művésznek ihletként szolgált.

Változatos képzőművészeti időszakos kiállításoknak is gyakran ad otthont a vár. A padlásgaléria szintén kiállítások színhelyéül szolgál.