Lendván és a mai Muravidéken a zsidó származású iparosok és kereskedők II. József császár visszavont gazdasági intézkedései után telepedtek le. Az említett közösséghez tartozók kezdetben kézművességgel, a dualizmus korában pedig főképpen kereskedelemmel foglalkoztak. Alsólendván 1896-ban 47 zsidó család élt, mintegy 234 családtaggal, akik nagyobbrészt orvosok, kereskedők, ügyvédek, hivatalnokok voltak. Az I. világháború után, miután a vidéket az új délszláv államhoz csatolták, a legtöbb Lendva környéki zsidó család áttelepült Magyarországra. A II. világháború idején sajnos itt is megkezdődött a zsidók üldözése, és 1944 tavaszán e vidékről 220 zsidót internáltak. Az elhurcoltak közül mindössze 18-an tértek haza. A zsidó származású polgárok jelentős szerepet töltöttek be a magyarságtudat és műveltség megőrzésében, valamint nagymértékben hozzájárultak az ernyőgyár, a kötöde, a téglagyár és a nyomdászat kibontakozáshoz is.

A lendvai izraelita templom a zsidóság emlékét őrzi. Az alsólendvai zsidó hitközség 1837-ben alakult, szertartásaikat kezdetben egy bérelt épületben tartották. 1866-ban, Schacherl Mózes rabbi szolgálatának ideje alatt kezdték építeni a zsinagógát. Az egy emeletes, monolit épület majdnem négyzet alapon fekszik, négycsatornás tető fedi, homlokzatán falkiugrás és öblös koszorú található. Egykor 80 ülőhely volt a férfiak részére, a karzaton pedig 60 a nők számára. Ma az épület belső terét csupán hat vájt, korinthoszi oszlopfővel ellátott oszlop díszíti, melyek a karzat tartóoszlopai. Az eredeti felszerelésből csupán az óra maradt meg.

A zsinagógát szakrális objektumként 1944-ig használták aztán a zsidók száműzése után a vallási szertartások abbamaradtak. Az évtizedes degradáció után a XX. század kilencvenes éveiben felújították és jelenleg kiállítóhelységként és kulturális események színhelyéül szolgál. 2013-ban a holokauszt múzeumává nyilvánították. A lendvai Zsinagóga a maribori mellett Szlovénia egyetlen ilyen jellegű épülete.